Ment egyszer egy m41-es csörgő.Ment mendegélt, még meg nem látta élete szerelmét.Úgy hívták,hogy Szilvia.Aki különben egy MD-mot.Mivelhogy már lassan nem használják e vonatokat és a roncstelepre küldik őket, ezért megakarom menteni a szeretőmet.Pedig tökre fiatal.

2 évvel később:

Még él a vonat akit szeretek de utolsó menete.

1 nappal később:

Megyek Szegedre és látom hogy a kolegám van az 1. vágányon ahol általában csak MD-mot van.Kérdeztem:-hol van szilvia? -Hát.-nincsen már............ .

1 órával később:

Lerobbantam.Szörnyű ez a nap.Ki életet nyújtott nekem,ki szeretett engem,ki vigasztott engem ha búsúltam.Szerencsére van tőle egy emlékem: -még egy kitőrt ablak.Bánatomba az ablakra könnyeztem és a mellettem  ott "zakatolt"az én drága Szilviám.

======VÉGE======